Alpolgármester

Bemutatkozás

Aszódi srác vagyok, sokszínű évtizedekkel a hátam mögött. Érettségi után a vendéglátóiparban betanított szakácsként és felszolgálóként, a vízügynél mederőrként, a Rákóczi utcai iskolában képesítés nélküli napközis nevelőként dolgoztam. Katonai szolgálatomat a Fáy utcai laktanyában és a tengizi olajfinomító építésén teljesítettem. Zsámbékon tanító-népművelői, az ELTE TFK-n történelem tanári, a Szegedi BTK-n kommunikáció kutató-újságírói, a Corvinuson kezdve, majd a SZIE-n végezve sörfőzőmester-szaktanácsadói diplomákat szereztem. Tengiz után tanítottam alsósokat, felsősöket, SNI-seket a vizsolyi Általános Iskolában, majd két évtizeden át az aszódi Petőfi Múzeumban volt kiállításrendező, igazgató, majd történész-muzeológus. Akkor, amikor a múzeum már országosan elismert, nemzetközi konferenciákat is rendező intézménnyé vált, a fenntartó, – több más Pest megyei múzeum mellett – az aszódi múzeumot is egy nagyobb intézményi egységbe szándékozott integrálni. Ezt megakadályozandó, kollégáimmal országos kampányba kezdtünk, amelynek eredményeképp a múzeum önállósága megmaradt, azonban mások mellett engem is eltávolítottak a munkahelyemről. Elbocsátásomat követően dolgoztam raktárosként, segédmunkásként, városi művelődésszervezőként, a Javítóintézetben pedagógusként, majd halat szállítottam Antwerpenbe és Londonba, miközben évekig külső munkatársa voltam a Fehérvár című lapnak.

A közéletbe a rendszerváltozás időszakában kapcsolódtam be. Vittem segélycsomagot a forradalom idején Erdélybe, s ott voltam Lipcsében a mindent eldöntő tömegdemonstráción. Szerkesztettem az Aszódi Tükör újságot, vezetésemmel műemlékileg helyreállítottuk a zsidó temetőt és a Schossberger-mauzóleumot. A munkámat Podmaniczky-díjjal ismerték el. Részt vettem a testvérvárosi kapcsolatok ápolásában és a Kamarateátrum életében. Kezdeményezésemre, a Millecentenárium évében, áthelyeztük a Podmaniczky-kastély kerti kapuját régi-új helyére.

Irodalmi, művészeti tevékenységet is folytatok. Két regényem jelent meg Gáz és Rianás címmel. Három kötetet szerkesztettem, s tavaly jelent meg az Aszódi Javítóintézet történetét feldolgozó monográfiám. Közel félszáz múzeumi kiállítás mellett, két alkalommal létrehoztam a Podmaniczky-kastélyban a Morpheusz Galériája elnevezésű tárlatot. Aszódról indulva, másfél évtizeden keresztül, huszonhat alkalommal hazai, szlovák és cseh városokban mutattuk be a Hrabal-galaxis pillanatképei című kiállításunkat, amelynek rendezője vagyok.

Ez az ötödik választási ciklus, amelyben városi képviselőként, egyben jelenleg társadalmi megbízatású alpolgármesterként dolgozom. Immár harmadik évtizede azon munkálkodom, hogy Aszód egy olyan kisváros legyen, ahol a tényleges értékek képviseltetik magukat, ahová messzi földről is eljönnek a látogatók, ahol jó élni.