A reformáció Galga menti elterjedéséről szinte semmit sem tudunk. Egy 1652-ben felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyv szerint a hévízgyörki református gyülekezetet valamikor a 16. század végén a Turáról, Versegről és Galgahévízről átjáró prédikátorok szervezték meg. A meghallgatás idején a hévízgyörki reformátusoknak már saját temploma volt, haranggal és úrasztali kehellyel, melyeket a Sass család tagjai adományoztak. A gyülekezetek szervezését nehezítette, hogy a török hadvonulások miatt a falvak lakói többször szétszaladtak, gyakran évekre-évtizedekre néptelenül hagyva az egykori települést. A 17. század második felében az ellenreformáció állította új kihívás elé a vidék reformátusait. E vonatkozásban elég csak az 1674-es ún. gályarabperre utalni, melynek vádlottjai között ott találjuk a turai, csővári, acsai és hévízgyörki lelkészeket. A gyülekezetek számának jelentős visszaesését jelzi az 1728-ban kiadott Debreceni Ember Pál-féle egyháztörténet, mely csak a turai egyházközséget említi, de emellett a hévízgyörki megléte is biztosra vehető. Aszódon, az említett okok miatt nem alakult református gyülekezet, így az első hivatalos adat az aszódi kálvinistákról csak 1821-ből származik. Ekkor a váci római katolikus püspökség települési felekezeti statisztikákat is közreadó évkönyve 102 református aszódiról adott hírt. A jelentősnek mondható lélekszám alapján feltételezhető, hogy akár már a 18. század végén is élhetett néhány református család a városban. A kezdeti 100 fő körüli létszám a század közepén, ismeretlen okból kevesebb, mint felére esett vissza, de a 20. század első évtizedeiben a betelepülésnek hála jelentős növekedésnek indult, s az 1941-es népszámláláskor meghaladta a 450 főt. A 19. század folyamán az aszódiak a hévízgyörki anyagyülekezetbe jártak istentiszteletre, ám a Magyar Királyi Javítóintézet templomának 1906-os megépülése után helyben is hallgathatták Isten igéjét. Ez a templom páratlan volt a maga nemében, hiszen egy fedél alatt öt felekezet is tarthatott egyházi szertartást. Emiatt a korát megelőző ökumenikus templomként szokták emlegetni, jóllehet a katolikus főhajó és a két oldalsó, protestáns és izraelita mellékhajó fallal volt elválasztva egymástól, s ezek a falak a működtetésben is éreztették hatásukat. Az intézetet és a templomot 1928-as szemlekörútján Ravasz László püspök is meglátogatta. A kommunista egyházüldözés szomorú fejezetet nyitott az aszódi reformátusság életében. 1948-ban államosították az evangélikus gimnáziumot, s ezzel megszűnt az első világháború óta dokumentálható református iskolai hitoktatás. 1949-ben bezárták az intézeti templomot, később pedig felrobbantották. Ekkor az evangélikusok fogadták be a reformátusokat, így a maroknyi hitvalló hívő havonta kétszer továbbra is tudta a hévízgyörki lelkész vezetésével, saját szertartása szerint Istent dicsőíteni. A létszám azonban nagyon megfogyatkozott, sok reformátusnak keresztelt kötött vegyesházasságot, majd a gyermekeit katolikusnak, vagy evangélikusnak kereszteltette. Fordulat csak a rendszerváltás után következett be, amikor a betelepülés révén újra duzzadni kezdett a lélekszám, ami napjainkra elérte a 350–400 főt, amivel a református gyülekezet Aszód harmadik legnagyobb felekezeti közösségének számít. A gyarapodó gyülekezeti tagság összefogása 2000 után egyértelműen a hévízgyörki anyagyülekezet lelkészeinek, Szabó Zoltánnak és Barthos Gergelynek köszönhető, akik mindvégig szívükön viselték az aszódi szórvány sorsát. A Szentlélek munkálkodásának eszközeiként nekik köszönhető az, hogy 2018-ban az aszódi gyülekezet elindulhatott az önálló gyülekezetté válás útján. Ennek a folyamatnak fontos lépése volt, hogy Rápolty Dávid személyében a gyülekezet saját lelkészt kapott, aki ugyancsak lelkész végzettségű feleségével, Zsuzsannával együtt folytatta és kiteljesítette az elődök munkáját. Ennek eredményeként a gyülekezet a Magyarországi Református Egyház támogatásával egy parókiaként és gyülekezeti teremként használt házat, és ennek szomszédságában a majdani templom céljára, telket vásárolt. 2022-ben a gyülekezet elérte azt a szervezettségi színvonalat, hogy önállósulhasson.
Az aszódi reformátusok jelesei között említhetők, a tanulmányai révén Aszódhoz kötődő Lengyel József (1786–1787) református lelkész, énekszerző, Rezessy László (1922–1924) karnagy, orgonaművész, Szakács József lelkipásztor, könyvgyűjtő (19. sz. eleje) és Thomka Károly (1839–1843), a bukovinai csángók lelkésze. A latin iskola tanára volt Szodoray Sándor (1856–1857) 48-as honvédtiszt, Kossuth és fiai levelezésének kiadója. Ugyancsak kálvinista volt Osváth Gedeon az evangélikus gimnázium igazgatója (1914–1926) és a Petőfi-kultusz ápolója, akinek mély vallásosságáról a Küzdő lelkek című drámai költeménye tanúskodik. Fia, a korai gyermekéveit Aszódon töltő Osváth Viktor lelkész, karnagy és zeneszerző. Osváth Gedeon kortársa volt Radics József, a kolozsvári, majd az aszódi javítóintézetek igazgatója, akinek Aszódon született fia, ifj. Radics József a Vértesaljai Egyházmegye esperese lett.
Aszód öt percben
Lakossági hibabejelentő
Kérjük írja meg észrevételeit, és mihamarabb igyekszünk megoldást találni.
