Kezdőlap

Földrajzi adatok, éghajlat

Éghajlat

A Galga-völgyét éghajlatilag két területre lehet tagolni. A völgy északi része mérsékelten hűvös-mérsékelten száraz éghajlatú, míg a délen fekvő területeket már mérsékelten melegszáraz éghajlattal lehet jellemezni. Ennek megfelelően az évi napfénytartam északon 1900 óra, délen 1950 óra; ebből 750-770 óra napsütésre nyáron, 170-180 órára télen számíthatunk.

A jellemző évi középhőmérséklet 9,5-10,0 oC között van, mérések szerint a vegetációs időszakban 16,0-16,5 oC -os a középhőmérséklet. Az év folyamán átlagosan 183 napon számíthatunk 10 °C-ot meghaladó középhőmérsékletre, április 13-15. és október 13-14. között. A fagymentes napok száma évente átlagosan 180 nap, de a fagyzugos területeken ennél valamivel kevesebb, Az évi abszolút hőmérsékleti maximumok átlaga 33,0 oC, a minimumoké a völgy déli részén -16,0 oC, az északi részeken viszont -17,2 oC.

Évente valamivel kevesebb mint 600 mm csapadék várható, ebből 330 mm a vegetációs időszakban hullik. A hótakarós napok száma is eltérő a völgy északi és déli részén, északon átlagosan 40, délen 35 hótakaró s nap van, és az átlagos maximális hóvastagság 20 cm.

Az ariditási index a völgy északi részén 1,18 körüli, a déli részeken 1,26-1,28 közötti. A vizsgált területen gyakoriak a völggyel párhuzamos szélirányok (Ny-ÉNy), az átlagos szélsebesség 2 m/s. A völgyet éghajlata főként szántóföldi növénytermesztésre teszi alkalmassá.

Vízrajz

Az északról délre mintegy 40 km hosszan elnyúló kistájon belül a vízháztartásban nincsenek számottevő különbségek.

A névadó Galga vízgyűjtő területe a kistájon belül 213,4 km2. A Galga vízállásai 4-337 cm között ingadoztak Galgamácsánál és 13-331 cm között Hévízgyörknél. A folyó mellékvizeit a következő patakok alkotják: Berceli-. Sápi-, Sinkár-, Némedi-, és Egres-patak. Az alacsony vízgyűjtőn hóolvadás okozza a nagyobb áradásokat, a júniusi esőzés árhulláma sokkal kevésbé veszélyezteti a környéket. Áradás esetén a Galga elönti a völgytalpat, ezért a völgytalpakon erős a lejtők anyagának feltöltődése. A mederben folyó vizet a községek hozzáfolyásai erősen elszennyezik.

Földtani viszonyok

A Szandavár lábánál eredő Galga folyó egész hosszában tektonikus eredetű, vagy tektonikusan előre jelzett völgyben folyik. Völgyhálózata nagyon fiatal, kialakulása csak az új pleisztocén időszakra tehető. A Galgaguta-Acsa közötti É-D-i irányú folyószakasz meredek bal partján gyakoriak a tortón andezit kúp maradványok és az andezitből álló magaslatok. A Galga-völgyet alacsony, fiatal pleisztocén teraszok kísérik, amelyek különösen Galgamácsa és Domony környékén mutatkoznak.

Ásványi nyersanyagok közül a galgagyörki andezitmurva bányászata érdemel említést. Aszód az Aszód-Sziráki dombvidék délnyugati szegletében helyezkedik el, mely térszín DK-i irányban megbillent és a Hatvani öblözet felé lejt, majd az Alföld síkjába simul. Az Aszód-Sziráki dombvidék magja laposra pusztított, vulkanikus anyagból (andezit és andezittufa) áll, amelynek lealacsonyodó részeire a földtörténeti harmadkor végén beltengeri (szarmata és pannóniai) üledékek települtek. Az említett vulkánosság legdélebbi, felszínen is vizsgálható része az Aszód északi határa mentén található Ecskendi-boltozat, amelynek legmagasabb pontja az Ecskendi tető (321 m). E tönkről körös-körül sugarasan völgyek futnak le, s e völgyek között gerincek húzódnak, mindezek a tektonikus mozgások eredményei. Ilyen, az Ecskendről lefutó aszimmetrikus völgy az aszódi határban található Nagyvölgy, amelynek keleti, meredek lejtőjén előbukkannak a pannon rétegek, a jellegzetes homok és homokkő, amelyet Aszód lakói a középkortól bányásznak (Kőbánya Bánya-dűlő) és a házépítéseknél használtak.

A földtörténeti negyedkorban két, a mai térszín kialakítását meghatározó folyamat játszódott le. A korszak első felében (pleisztocén) a jeges és a felmelegedési szakaszok (jégkorszak) váltogatták egymást, melynek folyamán a szél segítségével vastag lösztakaró borította be a határ északi, kiemelkedő részeit. A másik folyamat pedig, hogy a felboltozódott gerincek, amilyen Aszód határában a Sínai-hegy (248 m) – Újhegy vonulata vagy a Nagyvölgy és az ikladi Cservölgy közötti kiterjedt dombhát, a tektonikus mozgások következtében darabokra törtek vagy éppen völgyszerűen besüllyedtek (pl. Paskom), illetve a külső erők pusztító -építő hatására formálódtak mai alakjukra. Ekkor képződtek azok az árkok, amelyek csak hóolvadáskor, nagyobb felhőszakadáskor telnek meg vízzel. A külső erők a gerincek, hátak kőzeteit, a rárakódott löszt lehordták, ugyanakkor a teknőkbe, a völgyekbe lerakták. Ezek a szerves anyagokkal keveredve vastag, humuszban gazdag alluviumot képeznek, mindenekelőtt a Galga-völgyében. A tektonikus keletkezésű völgy feltöltődése napjainkban is tart. Maga a település eredetileg a folyóvíz bal parti teraszára települt, aztán az idők folyamán felkapaszkodott a szegélyező dombság partos részeire, valamint a folyamszabályozásokkal az árvíztől megmentett, egykori ártérre is.

Talajtan

A Galga-völgy nyers öntéstalajai (33%) keskeny sávban ékelődnek a Nyugati-Cserhát dombjai közé. A kistáj uralkodó talajtípusa legnagyobbrészt a löszön képződött barnaföld, 50%-os területi részaránnyal. Ez a talajtípus mechanikai összetételét tekintve vályog vagy homokos vályog. Vízgazdálkodása kedvező. Természetes termékenysége alapján az V. termékenységi kategóriába tartozik. A Galga-völgy kistáj erdősültsége csekély (4%), zömmel szántó fedi (79%), kis hányadban legelő (3%). A területek erodáltsága változó mértékű. Az erózió vagy a mezőgazdasági művelés következtében visszameszeződött változata főként a Galga keleti lejtőin fordul elő.

A Galga völgyben kb. Iklad vonaláig a felszíntől karbonátos agyagos vályog mechanikai összetételű nyers öntések jellemzőek, amelyek termékenysége – kedvező vízgazdálkodásuk ellenére is – csupán a VIII. termékenységi kategóriáét éri el. Mintegy 65%-ban szántóként hasznosítják. Ikladtól délre, ahol a Galga völgy kiszélesedik, a homokos vályog mechanikai összetételű, a homokokra jellemző vízgazdálkodású, karbonátos réti talajok találhatók. Termékenységük alapján a VI. kategóriába sorolhatók. 56%-ban szántók, 8%-ban rétek. Bag környékén egy foltban (1%) karbonátos futóhomok található, amelynek természetes termékenysége igen gyenge (X.). Szőlőként 28%-át, szántóként 51 %-át hasznosítják.

Hidrogeológiai viszonyok

Az aszódi helyi vízbázison található vízműtelep napi kapacitása 2.500 ezer m3. A vízbázis rétegvízre települt, vízkivételi helyeinek egy részénél fennáll a felszín felőli szennyeződés veszélye.

A talajvíz általában a völgytalp alatt 2-3 m-re helyezkedik el. A völgy sávjának rétegvízkészlete nem jelentős. Galgamácsa felett 0,25, alatta 0,5 l/s-mal számolhatunk (együtt kb. 50 l/s). Mivel természetes körülmények között a talajvíz a településeket ellátta, ártézi kutakat kevés helyen létesítettek. A meglévő ártézi kutak mélysége 100 m alatt van, vízhozamuk közepesnek mondható (50-100 l/p). A talajvíz jellegét tekintve kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos. Keménysége 25-35 nk° közötti; szulfáttartalma 300 mg/l alatt van. A völgy szűkös vízkészletét a települések az idők folyamán csaknem teljesen kimerítették. A völgy frekventált települési központ jellege miatt fokozott vízvédelmet igényel.

Növényföldrajz

A terület növényföldrajzilag a Kosdi-dombság kistáji növényföldrajzi besorolásával egyezik meg. A kistáj potenciális erdőtársulásaira alapvetően a szubmontán égerligetek (Alnetum glutinosae-incanae), a keményfás ligeterdők (Querco-Ulmetum), valamint a cseres tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris) a jellemzők. Helyenként magaskórós társulások (Filipendulo Petasition) alakultak ki, amelyekben az acsalapu (Petasites hybridus), az aranyvessző (Solidago gigantea), a réti legyezőfű (Filipendula ulmaria), a gólyahír (Caltha laeta), a veselke (Chrysosplenium alterniofolium), a különböző sás fajok (Carex pendula, C. acutiformis) gyakoriak. Jellemző még a sóska (Rumex sanguineus), a szeder (Rubus caesius), az óriás csenkesz (Festuca gigantea), a bükköny (Vicis sepium), valamint a boglárka (Ficaria verna) helyenként tömeges előfordulása.

Az erdőgazdasági területeken fiatal és középkorú keménylombos erdőket művelnek. Az átlagos évi folyónövedék nagysága 3,1-3,7 m3/ha. A mezőgazdasági hasznosítást a búza (23-27 q/ha), az őszi árpa (20-23 q/ha), a cukorrépa (150-300 q/ha) és a vöröshere (25-30 q/ha) termesztése fémjelzi.

 

Forrás: honvedelmibeszerzes.kormany.hu