A kezdetek
A mai Aszódot és festői környékét már a neolitikumban birtokba vette egy, az ún. lengyeli kultúrához tartozó népcsoport. A régészeti leletek tanúsága szerint a terület a bronz- és a vaskorban is lakott volt, majd népvándorlás korának különböző germán és szarmata népei éltek itt. A honfoglalás után a vidék a Kurszán-Kartal nemzetség szállásterülete lett. A 13. században Aszód magterületétől északra épült fel az aszód-szentkereszti premontrei templom. Az írott forrásokban elég későn (1401) feltűnő középkori falu a török hódoltság alatt fokozatosan elnéptelenedett, s csak a 17. század végétől népesült be újra.
18. század
Az újkori településfejlődésben jelentős szerepet játszott a felvidéki gyökerű Podmaniczky család, mely a 18. század elején örökösödés révén jutott a falu birtokába. Podmaniczky János, aki Aszódot tette birtokközpontjává, a helyi gazdaság fellendítésének céljából evangélikus szlovák parasztokat, jobbára katolikus baden-württembergi német iparosokat és néhány morvaországi zsidó családot telepített le. Hathatós támogatásával mindhárom felekezet hamarosan templomot épített és iskolát alapított. Az ígéretes fejlődést az uralkodó 1761-ben városi cím és vásártartási jog adományozásával ismerte el. Ebben az időszakban épült fel a családi kastély középső része is, amit a század végére bővítettek a főteret lezáró U alakú építménnyé. Az egykori pompa máig létező bizonyítéka a Sándor-szárny dísztermének művészettörténeti jelentőségű allegorikus freskója. Néhány évvel a régi kastély teljes befejezése után épült fel az újabb, a külső falak színéről zöldnek nevezett klasszicista kastély. A katolikus és evangélikus templomok, valamint a kastélyok a mai napig a városkép meghatározó elemei éppúgy, mint az 1771-ben alapított középfokú evangélikus iskola, a Schola Latina épülete, melynek leghíresebb diákja Petőfi Sándor volt.
19. század
A 19. század első felében a város birtokosai kapcsolatba kerültek a német értelmiségi elittel. Ennek köszönhetően ismerkedhetett meg Podmaniczky Károly a német romantika nagy költőjének, Novalisnak a halála után, annak egykori menyasszonyával, akit később feleségül vett. A Podmaniczkyak politikai nézetei Széchenyiével rokoníthatók, így természetes, hogy sok más nemes cél között pártfogolták az 1838-ban a város főterén felépített fogadóban működő kaszinót és az első helyi civil kezdeményezést, az óvoda létrehozását célzó Kisdedóvó Egyletet is. A szabadságharc alatt és után, Aszód sok bujdosó politikusnak és katonának biztosított menedéket. Mások mellett néhány évig itt élt Leiningen-Westerburg Károly özvegye is.
A 19. század második fele a városiasodást célzó törekvések kiteljesedését hozta, annak ellenére is, hogy a század végén egy közigazgatási átszervezés következtében Aszód elvesztette mezővárosi rangját. Két olyan fontos területet érdemes innen kiemelnünk, melyek máig hatással vannak Aszód önképére. Az egyik sikertörténet az iskolavárossá válás. 1863-ban algimnáziumi besorolást kapott a latin iskola, majd 1872-ben emeletráépítéssel bővítették épületét. Az iskolafejlesztés folytatásaként 1912-ben a négyosztályos algimnázium nyolcosztályos főgimnáziummá teljesedhetett ki. Az evangélikus oktatás másik fontos intézménye a leánynevelő intézet volt, ami 1891–1948 között működött az egykori Podmaniczky-kastélyban. A felekezeti elemi iskolákon kívül működött még a nagyközségben iparostanonc iskola is (1897–1942).
1884-ben, a korábban csődbe ment cukorgyár területén, az Igazságügy Minisztérium létrehozta a javítóintézetet, ami a következő évtizedekben jelentős épületkomplexummá fejlődött, s napjainkig szinte város a városban. A falakon belül lakóházak, templom, kórházépület, mosoda, hatalmas üvegház és a régi aszódi hagyományt folytatva, kocsigyártó üzem létesült.
Aszód 1867-ben vált a vasúti közlekedéshálózat részévé azáltal, hogy a 80-as számú Budapest-Hatvan vasútvonal egyik állomását itt alakították ki. Csomóponttá akkor vált, amikor 1896-ban átadták a forgalomnak az Aszód-Balassagyarmat-Losonc vasutat. A Felső-Galga mentén végigfutó vonalat a trianoni békeszerződés az Ipolytarnóc-Losonc szakasz elcsatolásával megcsonkította. Ehhez a vonalhoz csatlakozott az 1951-re hadászati célból megépült Aszód-Galgamácsa-Vácrátót vasútvonal, melyen a közlekedés 2009-2022 között szünetelt.
20. század
A kocsigyártó szaktudást kihasználva 1912-ben a Daimler cég alapított az intézet területén automobilok gyártására szakosodott üzemet, majd a Daimler csődje után a Magyar Lloyd Repülőgép és Motorgyár Rt kezdte itt meg a repülőgépgyártást. Az Aszódon legyártott első hadirepülőgéppel a III. Asperni Repülőversenyen a gyár igazgatója, Heinrich Bier négy magassági világcsúcsot állított fel. A gyárat, ami 1916–1917-ben nagy sikerű repülőnapokat szervezett Aszódon, a trianoni döntés következtében le kellett szerelni. A közel 700 munkással dolgozó üzem megszűnése településünk fejlődését is visszavetette. A korábban fényes jövővel kecsegtető városi élet kispolgári provincializmusba süllyedt, amin az sem változtatott jelentősen, hogy Aszód 1912-ben járási székhely lett. A két háború közötti időszakból a főgimnázium (1931) és a főszolgabíróság új épületének átadása (1943), valamint a Hősi Emlékmű (1941) felavatása említésre érdemes.
1944 decemberében néhány napig súlyos harcok zajlottak a városban és környékén, jelentős károkat okozva a középületekben is. A holokauszt során megsemmisített aszódi izraelita hitközség 1908-ban épült, páratlan szépségű zsinagógáját le is kellett bontani. A háború után beköszöntő kommunizmus alatt államosították az iskolákat, az orvosi rendelő építőanyag szükségletének biztosítására felrobbantották a javítóintézeti templomot, 1977-ben pedig a zsidó temető egy részét számolták fel az újonnan épülő általános iskola helyigényére hivatkozva.
Az 1950-es évektől kezdődően két nagyfoglalkoztatója volt a településnek, az egyik a Horthy-korszakban épült laktanyát használó néphadsereg, a másik az Ipari Műszergyár, mely ugyan Aszódon kezdte meg a működését, de a nagy gyártelepét már a szomszédos Ikladon hozták létre. E két munkahely dolgozói számára épült fel a város Kartal felőli részén a lakótelep, átellenben az 1930-as években kialakított családi házas övezettel, az ún. Újteleppel. 1965-ben Aszód egy újabb átszervezés következtében járási székhelyi státuszát is elveszítette, előtte azonban még sikerült megalapítani az egykori latin iskola épületében a járási Petőfi Múzeumot (1958), az általános iskola később nagy hírnévre szert tevő ének-zene tagozatát (1958), valamint felépíteni a már említett rendelőintézetet (1963). Ezek után jóideig stagnált a fejlődés, újabb felívelés csak közvetlenül a rendszerváltás után, az 1991-ben visszanyert városi címmel kezdődött.
Az 1990-es évek közepén megkezdődött az evangélikus templom mögött egy új családi házas övezet kiépülése. A terület dísze az 1997-ben átadott új evangélikus gimnázium, melynek megépítését a régi épületért kapott állami kárpótlás összege tette lehetővé. Ezzel a megoldással fennmaradhatott az állami fenntartású gimnázium és szakközépiskola is, Aszód pedig megerősítette iskolavárosi pozícióját. Közel negyedszázad távlatából már mérföldkőnek tekinthető a legnagyobb helyi munkáltató és iparűzési adófizető Richard Fritz Kft letelepedése Aszódon, 1993-ban. A gyár Aszódra kerülésében közvetve szerepe volt a németországi Obernburg-gal 1992-ben aláírt testvérvárosi szerződésnek is. Két évvel később az erdélyi Nyárádszeredával, 2009-ben pedig Misztótfaluval épített ki hasonló kapcsolatot a város. 1992-ben rendezték meg először az Aszód Fesztivált, ami akkoriban a térség legnagyobb kulturális programja volt.
21. század
A 2000-2022 között eltelt időszakban új bölcsőde épült, kiépült az iparterület, kívül-belül megújultak az óvoda, az orvosi rendelő és védőnői szakszolgálat épületei, valamint a vasútállomás, fedett piac létesült és új arculatot kapott a főtér. Ezek az erőfeszítések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy méltó módon viseljük a 2013-ban visszanyert járásszékhelyi címet.
