Az uszoda felújítás alatt áll, jelenleg nem látogatható.
Az aszódi uszoda története
Az aszódi szervezett úszásoktatás kezdetei a 20. század elejéig nyúlnak vissza. A helybeli evangélikus gimnázium évkönyvének tanúsága szerint, 1900-ban a diákok a Galga-patakban ismerkedtek az úszással, ami csekély mélysége miatt inkább volt alkalmas fürdőzésre, mint komolyabb sporttevékenységre. Hét évvel később nyílt meg az aszódi javítóintézet fedett és fűtött fürdőháza, amit az aszódi gimnazisták is igénybe vettek. Amikor 1912-ben felmerült annak lehetősége, hogy Petőfi egykori iskolája helyett új gimnázium épülhet, a tervekben szerepelt egy fürdőház építése is. Az álmokat azonban elsodorta a világháború és az azt követő gazdasági válság, így egészen 1927-ig újra csak a Galgában és a bagi tóban ismerkedhettek a diákok a vízzel. 1928-ban nyílt meg a Lőwy-féle, nyitott medencés, artézi kútból táplált strandfürdő, ahol már szakszerű úszásoktatás folyt egészen a 2. világháború végéig, sőt a gimnázium Petőfi Sportkörének önálló úszószakosztálya is volt. A strandfürdő egyébként arról is nevezetes, hogy 1932-ben felkereste Horthy Miklós kormányzó. A háború után már nem volt a gimnáziumban úszásoktatás, s az egykori strandfürdő medencéjét is betemették valamikor az 1970-es évek elején.
Ilyen előzmények után került 1976-ban Pécelről az aszódi Petőfi Sándor Gimnáziumba Cser László gimnázium igazgató, aki fejébe vette, hogy tanuszodát épít az intézményben, amihez aktív támogatóra lelt Bagyin József akkori aszódi tanácselnök személyében. Az úttörő gondolat indoka az volt, hogy nagyon kevés diák tudott úszni és a környéken lehetőség sem volt ezt megtanulni.
A létesítmény tanulmányterve 1978-ra készült el, de ekkor még nem sikerült a kivitelezés finanszírozását megoldani. Az ötlet ettől még nem került le egészen a napirendről és végül négy év múlva hivatalosan is bejelentették, hogy tanuszoda épül Aszódon. Mivel a szükséges pénz továbbra sem állt teljes egészében rendelkezésre, az iskola és a helyi tanács vezetői a társadalmi összefogásra alapozták az építkezés elindítását. Eleve az volt az elképzelés, hogy a környékbeli község diákjai számára is megnyitják az úszásoktatás lehetőségét, így már a kezdet kezdetén felkeresték a bagi, hévízgyörki, kartali, domonyi, ikladi, versegi, galgamácsai, vácegresi és váckisújfalui elöljárókat, akik lehetőségeikhez képest mindvégig támogatták az ügyet. Másrészről Aszódon nemcsak a helyi tanács, hanem a helyi vállalatok is bekapcsolódtak az építkezésbe, elsősorban társadalmi munka szervezésével. Az anyagi források előteremtésének harmadik pillére a téglajegyek kiadása volt, amivel a költségek kb. 20%-át tervezték előteremteni. Egy téglajegy ára 250 Ft volt, melynek megvásárlásával a szülők megelőlegezték gyermekük 6 hetes úszótanfolyamát.
Az eredeti tervek szerint a medence vizét, a gimnázium udvarán lévő kútból nyerték volna. Külön uszodai öltözőket nem terveztek, mert épületen belül megoldható volt a tornaterem öltözőinek és zuhanyzóinak használata. Az effajta takarékos megoldásoknak köszönhetően úgy gondolták, hogy az Aszódi Nagyközségi Tanács Költségvetési Üzemének kivitelezésében két év alatt megépülhet az uszoda.
Jóllehet sokan fogtak össze a megvalósulás érdekében (a kartali Petőfi Tsz, a galgamácsai Összefogás Tsz, az ikladi Ipari Műszergyár, az aszódi Ferromechanika Ipari Szövetkezet, a turai Galgavidéke ÁFÉSZ, a Pest megyei Testnevelési és Sporthivatal) mégis lassan haladt előre a munka. 1985 tavaszán az aszódi honvédalakulat végezte a tereprendezést és mintegy 1200 m3 föld elszállítását. A vasbetonszerelést az iskola tanulói végezték. Az uszoda építésénél Pozsonyi Ottó tervező szabadalmának felhasználásával, előregyártott úgynevezett simcar-panelekből állították össze medencét, a medence fölé emelkedő csarnokot pedig korróziómentes Univáz betonelemekből építették meg. A paneleket és a betonelemeket a Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyára kedvezményes áron készítette. A Taurus váci üzeme ugyancsak olcsóbban adta a tetőszigetelő gumifóliát, miként a székesfehérvári Könnyűfémmű is jelentős könnyítéssel biztosította az eloxált alumíniumból és Hungaropan üvegből álló, modern nyílászárókat. A csarnok építése után, 1986-ban megtörtént az uszodagépészet beszerzése. A Debreceni Víz- és Csatornamű Vállalat által tervezett és gyártott, korszerű kvarchomok szűrőrendszerű vízforgató berendezés sterilizálta a vizet és mindössze napi 5%-os vízveszteséggel működött.
Az 1980-ban két évre tervezett uszodaépítés végül öt évig tartott és a költségek is jócskán meghaladták a kezdeti elképzeléseket, hiszen az 1983 végén még 7 millió Ft-ra kalkulált bekerülési költség végül közel háromszorosára, 20 millió Ft-ra nőtt. Ennek az összegnek mintegy harmada volt a társadalmi munka értéke, 4000 téglajegy eladásából pedig 1 millió Ft folyt be. A létesítmény ünnepélyes átadása 1987. augusztus 20-án történt. Az elkészült 20×9 méteres és 0,8-1,35 méter mélységű medencében a százhalombattai úszók tartottak bemutatóversenyt. A korabeli beszámolókból kiderül az is, hogy a medence végül nem az udvari kútról, hanem a városi vízhálózatról kapta a vizet.
Egy 1987. novemberi hír szerint az átadás ellenére az uszoda még nem nyithatta meg kapuit a nagyközönség előtt, mert nem kapott Köjál engedélyt. A magyarázat szerint szennyeződés került a csövekbe és az egész rendszert fertőtleníteni kellett.
Az első haladó gyermektanfolyam 1988. március 18-án, az első kezdő gyermektanfolyam pedig április 1-én indult el a korábban téglajegyet vásárló szülők gyermekei részére. A felnőtt úszásoktatás 1988. szeptember 20-án vette kezdetét, s az elkövetkező három évben 250-en tanultak itt úszni, főként Aszódról és a környékbeli falvakból, de szép számmal jöttek Gödöllőről, Turáról és Hatvanból is. A nemek szerinti eloszlás érdekesen alakult ebben az időszakban, hiszen 235 nő és mindössze 15 férfi vett részt a tanfolyamokon. Az üzemeltetés már ekkor veszteséges volt, így 1991-ben máris felvetődött a bezárás lehetősége, de a diákok közös akciójának köszönhetően egyelőre megoldódott a probléma. 1992-ben a létesítmény átesett az első felújításon, majd 1995-ben már arról számolhatott be az uszodavezető, Nyíry Zsolt, hogy Aszód 50 km-es körzetéből, Heves és Nógrád megyékből is sokan keresik fel a létesítményt, ahol 20 település általános iskolásai is elsajátíthatták az úszás alapjait. A magas látogatottságot annak ellenére sikerült elérni, hogy a hétvégi nyitvatartást a magas energiaárak miatt nem sikerült biztosítani. A működtetés egyébként veszteséges volt, amiért az olajfűtést okolták, de 1996-ban Aszód Város Önkormányzata saját költségén bevezettette a gázt a tanuszodába. 1998-ban fizetési nehézségek miatt az uszoda másfél hónapig zárva tartott. A 2000-es évek elején a leromlott műszaki állapot miatt éveken keresztül zárva volt a létesítmény, majd 2006-ban 115 millió Ft értékben a Pest Megyei Önkormányzat felújíttatta. 2009. január 23-án emléktáblát avattak az előző évben elhunyt Cser László emlékére az uszodában.
A létesítmény 2017-ben bezárt és jelenleg is zárva tart, de jó hír az, hogy 2022-ben a jelenlegi fenntartó, a Váci Szakképzési Centrum a korábban megkezdett munkálatokhoz segítséget kapott a Nemzeti Sportközpontoktól. 2022 júniusában lezajlott a kivitelezés közbeszereztetése, a nyertes ajánlattevő pedig elkezdte a munkát, melynek teljes bekerülési költsége 136.302.024 Ft + áfa.
