Kezdőlap > Városunk > Testvérvárosok

Testvérvárosok

Obernburg am Main

Németország, Bajorország tartomány

Területe: 24,83 km2
Lakossága: 8712 fő (2019)
Aszódtól mért távolsága: 996 km
Kapcsolatfelvétel éve: 1991
Testvérvárosi szerződés aláírásának éve: 1992
Honlapja: https://www.obernburg.de

Történelme:

Obernburg a Majna és a Mümling folyók találkozásánál fekvő kisváros, melynek területe már az 1. században is lakott volt. A rómaiak itt építették fel a Majna vonalát követő, Limes Germanicus-t védő Nemaninga castrumot. Az eredetileg fából ácsolt erődítményt a 2. század közepén egy nagyjából 185×160 méteres kőből készült erőd váltotta fel. Obernburg óvárosa a mai napig megfelel a castrum vonalainak, a főútvonalak pedig a római kori utcákat követik.

A rómaiak után az alemannok, majd a 4-5. században a frankok vették birtokba a területet. 1204-ben Wolfger von Erla épített itt kastélyt, hosszas hűbérvitát előidézve. A fejlődés fontos állomásaként 1313-ban a mainzi érsek városi címet adományozott Obernburg számára. Az ezzel járó kiváltságokat IV. Lajos német-római császár Aschaffenburgban kibocsátott oklevelében hagyta jóvá 1317-ben.

A 15. században tornyokkal megerősített városfal épült, ami egészen a 19. század végéig állt. Az egész Európában sok szenvedést okozó harmincéves háború (1618-1648) Obernburgot sem kímélte. A sok kártétel, fosztogatás és éhínség miatt a lakosságszám a korábbi harmadára esett vissza. Száz évvel később ugyanezeket a szenvedéseket élte át a városka az osztrák örökösödési háború (1740-1748) alatt.

A Német-Római Birodalom 1803-as megszűnéséig Obernburg a mainzi érsekséghez tartozott, majd rövid időre az újonnan alakult Aschaffenburg hercegség fennhatósága alá került. 1814-ben, immár a frankfurti nagyhercegség részeként a bajor királyság kebelezte be, s azóta is Bajorország tartomány részét képezi.

A porosz-francia háború 1871-es lezárása után a város gyors fejlődésnek indult. Megépült az Aschaffenburg-Miltenberg vasútvonal, ami közvetve érintette az 1861-ben járási székhellyé vált Obernburgot is. Közvetve, mert a megállóhely a Majna túloldalán volt, így csak komppal lehetett Obernburgból megközelíteni. 1890-ben azonban átadták az első Majnán átívelő hidat, ami kiváltotta a korábbi kompjáratokat. A századfordulón a város összes utcáját lekövezték, továbbá kiépült a csatorna és az elektromos hálózat is.

Az első világháború után a 700 munkást foglalkoztató Glanzstoff Fabrik AG gyárának felépülése biztosított új munkahelyeket az obernburgiaknak. A második világháborúban a település jelentős károkat szenvedett, melyek helyreállítása évtizedeket vett igénybe.

1972-ben egy közigazgatási reform keretében megszűnt az obernburgi járás, s a várost a miltenbergi járásba sorolták. Nem sokkal később, 1978-ban Eisenbach városát összevonták Obernburggal, s azóta a két települést közös önkormányzat irányítja.

Források:
https://de.wikipedia.org/wiki/Obernburg_am_Main
https://www.obernburg.de
http://www.hvv-obernburg.de

Nyárádszereda – Miercurea Nirajului

Románia, Maros megye

Területe: 55,88 km2
Lakossága: 5554 fő (2011)
Magyar lakosság aránya: 83,3%
Aszódtól mért távolsága: 540 km
Kapcsolatfelvétel éve: 1990
Testvérvárosi szerződés aláírásának éve: 1994
Honlapja: http://www.miercureanirajului.ro/hu

Történelme:

Marosvásárhelytől 19 km-re keletre a Kis- és Nagynyárád összefolyásánál fekszik. A település a Nyárádmente központja, egykori mezőváros, 1861-ig Marosszék székhelye. A környező falak közül Demeterfalvát és Siketfalvát 1936-ban, Nyárádandrásfalvát 1941-ben, Nyárádszentannát 1968-ban csatolták hozzá. Hét társtelepülése van: Kisszentlőrinc, Székelybő, Székelymoson, Székelysárd, Székelytompa, Demeterfalva és Vece. Nyárádszereda 2003 óta újra város.

Az 1332–1337-es pápai tizedjegyzékben a település még nem szerepel. Neve, Oppidum Zereda alakban, csak 1493-ban tűnik fel egy oklevélben mint király privilégiummal bíró hely. Megnevezése állítólag a szerdai napokon tartott hetivásárokra utal, azonban ezekről középkori adat nem maradt fenn, ellenben tudjuk azt, hogy vásártartási jogát csak 1606-ban nyerte el. Önkormányzatát, a bírót, esküdteket és polgárainak közösségét egy 1570-es oklevél említi.

Történelmének legjelentősebb eseménye, Bocskai István erdélyi fejedelemmé választása, 1605. február 21-én. Ezután a város huzamosabb ideig Marosszék közigazgatási és igazságszolgáltatási központjaként működött, később azonban Marosvásárhely növekedése maga után vonta az intézmények elköltöztetését.

A város a 19. század közepén dinamikus gazdasági és kulturális fejlődésnek indult. Gyárak, postahivatal, vasútállomás, törvényszék, továbbá bankok és iskolák épültek. A régi gótikus templom köveiből 1838-ban épült fel a főtéren álló református templom, melynek tornya 1898-ból való. A templom előtt 1906. június 23-án avatták fel Bocskai mellszobrát, melynek sorsa párhuzamos a történelem eseményeivel. Trianon után, 1924-ben kellett először a szobrot a templomba menekíteni, majd 1940-ben újra az eredeti helyén állhatott, de csak 1944-ig, amikor is újra el kellett távolítani a főtérről, ahová 1997-ben kerülhetett csak vissza.

Az 1970-1980-as években jelentős mértékű iparosítás zajlott a településen, s ezzel párhuzamosan bővült az oktatási intézményrendszer. Új kultúrház és lakónegyedek épültek. Az 1990-es évek második felében több feldolgozó üzem (fafeldolgozó üzem, bútorgyár, malom, pékség, húsfeldolgozó üzem) megnyitása gyarapította az ipar sokszínűségét.

1998 óta, minden év februárjában megrendezik a Bocskai-napokat, júliusban pedig a város másik nagy rendezvénye, a Nyárádmenti Napok elnevezésű, többnapos fesztivál és vásár kínál önfeledt szórakozást az idelátogatóknak.

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Nyárádszereda
http://www.nyaradszereda.ro/avarosrol.html
https://www.szekelyfoldiinfo.ro/Menu/nyaradszereda-prezentacio_kepekben-turisztikai_attrakciok-szallas-helyek-terkep-a_kornyek_turisztikai_latvanyossagai-szallasai-nyaradszereda.html
http://statisztikak.erdelystat.ro/adatlapok/nyaradszereda/1878

Misztótfalu – Tăuții-Măgherăuș

Románia, Máramaros megye

Területe: 125,64 km2
Lakossága: 7136 fő (2011)
Magyar lakosság aránya: 12,4%
Aszódtól mért távolsága: 337 km
Kapcsolatfelvétel éve: 2009
Testvérvárosi szerződés aláírásának éve: 2009
Honlapja: https://www.tautiimagheraus.ro/

Történelme:

A trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegyéhez tartozó Misztótfalu festői környezetben, patakokkal tagolt magas hegyek között fekszik, Nagybányától 11 km-re. A település 1927 óta magába foglalja a korábbi Miszmogyorós községet is, amire település román nyelvű elnevezése is utal. A város jelenleg a következő falvak közigazgatási központja: Buság, Láposbánya, Miszbánya, Nagybozinta és Szilas. Nagybánya nemzetközi repülőtere Tăuții-Măgherăuș-on található.

A terület benépesülése a forrásanyagok szerint a 13-14. században indult meg. Az első telepeseket valószínűleg a környék bányászatának fellendülése csalogatta ide. Misztótfalu első írásos említése 1440-ből származik, amikor mezővárosi (oppidum) rangot kapott. Ekkoriban többségében szlávok (tótok) lakták, mellettük azonban jelentős számban volt jelen a magyar, román és rutén etnikum. A megélhetést bányászat mellett a szőlőtermelés, a fazekasság és a famegmunkálás biztosította. Ebből a környezetből indult el Tótfalusi Kis Miklós (1650–1702) világhírű betűmetsző és nyomdász páratlanul gazdag, ám tragikus véget ért életpályája.

Misztótfalu a 16-17. század fordulóján élte virágkorát. A lakosság száma elérte a 900–1000 főt, s ez a 19. század végéig alig változott. A virágzó mezőváros csak a 17. század végének és a 18. század elejének háborúskodásai, valamint az utolsó tatár betörés (1717) miatt néptelenedett el átmenetileg. A tatárok teljesen felégették, a lakosság egy részét rabszíjra fűzték, más része biztonságosabb helyen keresett menedéket. Új telepesek költöztek a pusztán maradt telkekre, így a helység etnikai összetétele a következő évszázadban teljesen átalakult. A ma már többségében román községet alig 900 magyar személy lakja, ennek is a fele a közeli Láposbányán él.

A település magyar vonatkozású épületei közül feltétlenül említést érdemel a 14. századi eredetű református templom, a Kós Károly tervei szerint 1961-1974 között épült új református parókia, valamint a római katolikus templom és a Tótfalusi Kis Miklós-emlékház.

2017-ben az aszódi evangélikus gimnázium testvériskolai kapcsolatot létesített a misztótfalusi középiskolai líceummal.

Források:

https://www.tautiimagheraus.ro/istoric.html
http://www.banyavidek.ro/hu/telepuleseink/misztotfalu
http://statisztikak.erdelystat.ro/adatlapok/misztotfalu/1739