Kezdőlap > Városunk > Bemutatkozás > Történelmünk

Történelmünk

Aszód város történelme egészen az új-kőkorig vezethető vissza.

Az un. Papi földeken tárták föl Magyarország egyik legnagyobb késő neolitikus (új-kőkori) települését. mintegy 20 ha területen találhatók településnyomok, amelyek sátortetős házak mellett agyagkitermelő, hulladék és gabonatároló gödröket, ill. a település védelmét biztosító sáncárokrendszert jelentik.

A kor szokásainak megfelelően a halottakat a településen, zsugorított fekvő helyzetben temették el, edényeket, kőbaltákat, kő- és kagylóékszereket helyezve melléjük. A változatos, festett és karcolt díszítésű edények mellett agyag istenszobrocskák (idolok), állatfigurák, házmodellek is előkerültek.

Az új-kőkori falut a dunántúli lengyeli kultúra népe lakta a Kr.e. harmadik évezred második harmadának elején.

A Manyiki-dűlőn kora bronzkori földvár és település nyomai lelhetők fel. A város határában a Sz. Keresztről elnevezett premontrei rendház és település maradványait tárták fel (1964-65).

Aszód első írásos említése: 1404 (Azow).

Városunk a török korban elnéptelenedett. A 18. sz. elején a Podmaniczky család szlovák jobbágyokat telepített ide. Ugyanezen század közepétől számottevő zsidó és nemet bevándorlás segítette elő iparosodását.

Aszód 1761-ben mezővárosi rangot kapott.

Az 1727-ben alakult evangélikus gimnáziumában tanult Petőfi Sándor is (1835-38). Gáspár András huszárjai Aszód mellett győzték le Schlick osztrák seregét (1849. ápr. 1.).

A l9. sz. közepétől cukorgyár, szeszfőzde, tűgyár, a Magyar-Lloyd Repülőgépgyár (1914-20) működött itt. 1884 óta létezik Aszódon a fiatalkorúak nevelőintézete.

1991-től város.